Tekinteted s a hangod...

Tekinteted s a hangod tisztasága-végzet;
ne nézz reám, szememben kobra-lélek villan,
és fuss, ha béke kell kifáradt napjaidban-
mehetsz, a mérgemet nem itta még be véred.

A sors hagyott erényt, az egy őszinteséget;
tudd meg, szívem helyén halált lehelő sír van,
ártatlan életed mocsokba mért taszítsam?
Hidd el, szerelmed lángja korhadt testet éget.

Te még gyerek vagy s én, ki már marokra fogtam
minden gyönyört, most küldelek-emészt a lázam;
légy boldog és vigadj a táncos társaságban-

Engem halottak várnak gyomlepett sorokban.
S te, zsenge repkény-lomb a topolyákat fond be,
sírom ölelje majd a száraz ág, a tüske.

/Tarbay Ede fordítása/